Sziasztok!Úgy döntöttem visszatérek.Az utolsó részt 2016. október 15-én publikáltam.Azóta eltelt több mint egy év.Rengeteg dolog történt velem,és sokat változtam.Ezt a történetet 7. áprilisában kezdtem,és most 9. januárja van.Van változás,elég sok.Nem tudom,hogy fogom e javítani az eddigi részeket,de az biztos,hogy egy kicsit másabbak lesznek.Néhány karaktert már teljesen el is felejtettem.Akkoriban ez a történet csak úgy íródott,semmi célja nem volt csupán spontán ötlet.Mert én is olvastam blogokat.Mától ezt a blogot felélesztem,és remélem mindenkinek fognak tetszeni a részek.Az elérhetőségeim ugyan azok amiket korábban megadtam,bár azóta a snapchatet letöröltem de nem is baj.A dalszöveget én írtam.Köszönettel: Jocka
*1 évvel később a történetben*
"Olyan mint ha megfosztanál az álmaimtól,
kifacsarnál a vágyaimból..." - idéztem fel egy éve írt dalszöveg részletemet amit azóta se fejeztem be.A tragédia után,hirtelen nem volt értelme többé már semminek.Nagyon nem.Sergiónak motoros balesete volt,és meghalt.Próbálták életben tartani,de a szervezete már nem reagált.Az egyik legjobb barátom odaveszett.A sorozat természetesen még tart.Most forgatjuk az utolsó évadot.Számtalan koncerten,álmatlan,átsírt éjszakán,és elfelejtett dalszövegen vagyok túl.Mindenkit megviselt ami történt.Mindenki próbálta bennem tartani a lelket,de már nem lehetett.Marimpia és Julia végig velem voltak,Hugo,a sorozat szereplői és anyuék is támogattak.De már késő volt.Csak Sergió tudott volna belém újra lelket ölteni.A fájdalom felemésztett,de úgy érzem már képes vagyok a továbblépésre.
Hugo bevitt a stúdióba,de előtte leraktuk a gyerekeket anyáéknál,mert Hugo ment Leiáékkal színházba.Ma csak Florenciának,Marimpiának,Juliának és nekem volt fontos ott lennem.Mikor odaértem,még nem volt ott senki.Gondoltam éneklek egyet.A Soy című dalom mellett döntöttem.Miután elénekeltem,megláttam Juliát az ajtóban.
-Még mindig gyönyörűen énekelsz. - mondta kedvesen.
-Köszönöm.Tudod,ez a dal nagyon sokat jelent nekem.
-Tudom.De minden rendben lesz.
-Tudom.
Ekkor belépett Marimpia és Florencia is az énekterembe.
-Sziasztoooook lányok! - röhögött Florencia.
Marimpia kicsit óvatosabban köszönt.
-Sziasztok! - mondtuk egyszerre Juliával.
-Van kedvetek elmenni ma délután fagyizni? - vetettem fel az ötletet,ha már úgy is dög meleg volt.
-Felőlem mehetünk. - mondta Marimpia.
-Én ráérek. - felelte Florencia.
-Már ide érzem a puncs illatát. - mondta Julia,mire elnevettük magunkat.
A próba után elmentünk fagyizni.Mind a négyen puncs-vaníliát ettünk eper öntettel.
Amikor hazaértem,már Hugo és a gyerekek otthon voltak.
Miután köszöntem,és lefektettem a kicsiket gondoltam felmegyek dalt írni,de belebotlottam a jegyzeteim közt,ebbe a két sorba.Gondoltam befejezem:
Olyan mint ha megfosztanál az álmaimtól,
kifacsarnál a vágyaimból.
Kifacsart álmaimat elszórnád a parton,
Te lennél az egyetlen harangom.
Harang a szélben,mi szállni késztet.
Fájdalom süvít a szemében.
Kés a szívében,sebzett lélek,
Ez fájdalom,ha nem énekelhetek,nem élek.
A zene az én mentsváram,
A tánc pedig ennek királya.
Amint kiéneklem a legmagasabb hangot,szívem lenyugtatom,
És boldog vagyok.
Titkon dalok,versek,ötletek fejemben,
Semmit sem értek,ha nem írhatlak le titeket.
Néha úgy érzem örökké szenvedek,
Csak mert elveszed ezt tőlem.
Boldog vagyok,mert ez van nekem.
Boldog vagyok,mert énekelhetek.
Sírok,ha elveszed.
Fáj,ha elveszed,ha nem énekelhetek.
Kínzó fájdalom,felemésztett szédülés,
Megnézem nem kaptam e szélütést.
Elnyomott kérdésekre nem kapott válaszok,
Kimondott kérdésekre kapott csalódások.
Amint befejeztem megmutattam Hugonak.Nagyon tetszett neki,holnap beviszem a stúdióba,hátha benne lehet a sorozatban.A címe: Az éltető dallam
De most megyek,mert vár rám Leiner Laura - Ég veled című könyve,amit eddig nagyon szeretek.
*1 évvel később a történetben*
"Olyan mint ha megfosztanál az álmaimtól,
kifacsarnál a vágyaimból..." - idéztem fel egy éve írt dalszöveg részletemet amit azóta se fejeztem be.A tragédia után,hirtelen nem volt értelme többé már semminek.Nagyon nem.Sergiónak motoros balesete volt,és meghalt.Próbálták életben tartani,de a szervezete már nem reagált.Az egyik legjobb barátom odaveszett.A sorozat természetesen még tart.Most forgatjuk az utolsó évadot.Számtalan koncerten,álmatlan,átsírt éjszakán,és elfelejtett dalszövegen vagyok túl.Mindenkit megviselt ami történt.Mindenki próbálta bennem tartani a lelket,de már nem lehetett.Marimpia és Julia végig velem voltak,Hugo,a sorozat szereplői és anyuék is támogattak.De már késő volt.Csak Sergió tudott volna belém újra lelket ölteni.A fájdalom felemésztett,de úgy érzem már képes vagyok a továbblépésre.
Hugo bevitt a stúdióba,de előtte leraktuk a gyerekeket anyáéknál,mert Hugo ment Leiáékkal színházba.Ma csak Florenciának,Marimpiának,Juliának és nekem volt fontos ott lennem.Mikor odaértem,még nem volt ott senki.Gondoltam éneklek egyet.A Soy című dalom mellett döntöttem.Miután elénekeltem,megláttam Juliát az ajtóban.
-Még mindig gyönyörűen énekelsz. - mondta kedvesen.
-Köszönöm.Tudod,ez a dal nagyon sokat jelent nekem.
-Tudom.De minden rendben lesz.
-Tudom.
Ekkor belépett Marimpia és Florencia is az énekterembe.
-Sziasztoooook lányok! - röhögött Florencia.
Marimpia kicsit óvatosabban köszönt.
-Sziasztok! - mondtuk egyszerre Juliával.
-Van kedvetek elmenni ma délután fagyizni? - vetettem fel az ötletet,ha már úgy is dög meleg volt.
-Felőlem mehetünk. - mondta Marimpia.
-Én ráérek. - felelte Florencia.
-Már ide érzem a puncs illatát. - mondta Julia,mire elnevettük magunkat.
A próba után elmentünk fagyizni.Mind a négyen puncs-vaníliát ettünk eper öntettel.
Amikor hazaértem,már Hugo és a gyerekek otthon voltak.
Miután köszöntem,és lefektettem a kicsiket gondoltam felmegyek dalt írni,de belebotlottam a jegyzeteim közt,ebbe a két sorba.Gondoltam befejezem:
Olyan mint ha megfosztanál az álmaimtól,
kifacsarnál a vágyaimból.
Kifacsart álmaimat elszórnád a parton,
Te lennél az egyetlen harangom.
Harang a szélben,mi szállni késztet.
Fájdalom süvít a szemében.
Kés a szívében,sebzett lélek,
Ez fájdalom,ha nem énekelhetek,nem élek.
A zene az én mentsváram,
A tánc pedig ennek királya.
Amint kiéneklem a legmagasabb hangot,szívem lenyugtatom,
És boldog vagyok.
Titkon dalok,versek,ötletek fejemben,
Semmit sem értek,ha nem írhatlak le titeket.
Néha úgy érzem örökké szenvedek,
Csak mert elveszed ezt tőlem.
Boldog vagyok,mert ez van nekem.
Boldog vagyok,mert énekelhetek.
Sírok,ha elveszed.
Fáj,ha elveszed,ha nem énekelhetek.
Kínzó fájdalom,felemésztett szédülés,
Megnézem nem kaptam e szélütést.
Elnyomott kérdésekre nem kapott válaszok,
Kimondott kérdésekre kapott csalódások.
Amint befejeztem megmutattam Hugonak.Nagyon tetszett neki,holnap beviszem a stúdióba,hátha benne lehet a sorozatban.A címe: Az éltető dallam
De most megyek,mert vár rám Leiner Laura - Ég veled című könyve,amit eddig nagyon szeretek.
A Sergió halála miatt készült klip.
Vásároltunk a lányokkal.
